Főoldal
»
Plózer Alapítvány
»
Közhasznúsági jelentés
Hírek
40 centis látás, 2 aranyérem! Balázs Péter interjú!
[ 2013. 09. 16 ]Kitartás, koncentráció, motiváció!
Petya, most már elég idő telt el a tájékozódási VB után, ahol 2 gyönyörű aranyérmet nyertél. Vajon leülepedett-e benned az öröm, és mit vártál magadtól a VB előtt és ahhoz képest, hogy értékeled a szereplésedet?
Igen, már leülepedett. Nehéz megemészteni, ami kint történt, mert nagyon nehéz körülmények között kellett versenyezni. Pontosabban nem is a körülmények, hanem a tóban a látás, az a 40 centit éppen, hogy elérte és ez nagyon-nagyon rányomta a bélyegét a versenyzésre.
De mindenkinek annyi volt...
Mindenkinek annyi volt, de elvileg, és a versenyszabályzat szerint nem lehet 1 méteres látás alatt versenyt rendezni, és ez a 40 centis látás mindenkinek tönkre tette a versenyzését. Jó, ha nem is tönkre tette, de azért kicsit lutrivá változtatta a versenyt.
Akkor mondhatjuk, hogy irreális körülmények között kellett helytállni?
Igen, irreális. Azokban a számokban, ahol bójákat kellett megtalálni, olyan eredmények jöttek ki a versenyeken, amelyek nem tükrözik se a felkészültséget, se a tudást, se semmit. Lottósorsoláshoz hasonló dolgot kell elképzelni, mert volt olyan versenyszám, ahol a több mint 60 indulóból csak négyen érkeztek be!
Ez kétségtelen meglepő, de azt nem gondolnám, hogy csak a szerencse kérdése, hogy két aranyérmet is nyertél, szlalomban és parallelben!
Azt gondolom, hogy ez azért nem szerencse, mert ugye a szlalomban nem kell bóját találni, ott tényleg reális eredmények születtek. Mindenki azzal a sebességgel tudott úszni, amivel edzett, meg azzal a pontossággal, amit begyakorolt, a szlalomban elért eredmények tükrözték a versenyzők felkészültségét.
Mielőtt kiutaztál, az edződdel, a Tutuval (Kosztin Tibor) arról beszélgettünk, hogy tulajdonképpen mind a négy számban aranyesélyes vagy. Végül is kettőt begyűjtöttél. Ő különösen a csillagban számított aranyra, ahol már egymásután kétszer is világbajnoki címet szereztél. Ehhez képest pont abban nem sikerült az arany, de az elmondottak szerint az irreális versenykörülmények ezt nem tették lehetővé számodra.
Hát igen, csillagban nem találtam bóját az említett okok miatt és ugye nem csak én, hanem például a Zolotov sem, akivel rendre nagy csatákat vívtunk, neki is hasonlóan sikerült a versenye. A Szasanak csak egy érmet, egy bronzot sikerült szereznie - csillagban. Igazából tényleg az történt, hogy nagyon nagy szerencse kellett ahhoz, hogy leúszd a pályát. Pont a Mede Marcinak is tulajdonképpen elúszott az érme, aki végül is csillagban hatodik lett. És igen, én is nagyon számítottam a csillagra, mert nekem az fekszik a leginkább, de ugye nem találtam meg a bóját (és most elhúzza a száját)... A Tibi nagyon aggódott, meg mindenféle taktikát kidolgozott, meg gyakoroltunk, hogy hogyan fogom megtalálni a bóját, de egyszerűen nem ment. Szóval én tudom magamról, hogy nekem kell legalább 1 méteres látás, hogy én jól ússzak… De nem.
Nem lehetett volna a versenyt elhalasztani, vagy egy másik helyszínen megrendezni? Ugyan ez egy álkérdés, de az elmondottak szerint, az hogy ilyen irreális versenykörülményeket teremettek egy világbajnokságon, az finoman szólva nem szerencsés.
Ez tényleg nem szerencsés. Az a szerencsétlen helyzet van, hogy a világszövetség új elnöke az orosz szövetségnek is az elnöke, akik a világbajnokságot rendezték, és azt a választ adta, az ilyen irányú felvetésekre, a saját országa versenyzőinek és edzőinek, hogy vagy itt lesz megrendezve a verseny, vagy sehol…
Ez felér egy hadüzenettel.
Egyszerű válasz. Világos és kristálytiszta mindenki részére. Ez egy nagyon nagy szenvedés volt mindenkinek. A körülmények egyébként, ahol a verseny volt, tényleg ideálisak voltak, mert az Universiadera készült evezős pályán volt a verseny és az ottani létesítményeket használtuk, amik jók voltak. Például a vadonatúj szállodától három perc sétára volt a tó, jó volt a kaja is, maga a helyszín egyébként szuper lett volna.
Előzetesen lehetett tudni valamit a rátok váró nehézségekre, a rossz látásra?
Lehetett tudni, hogy rossz lesz a látás, de azt mondták, hogy az föl fog javulni, ha nem is egy méterre, de kaptunk híreket, hogy javul a látás, hogy most már 60 centi, meg jó lesz. De nem. Nem…
Amikor szembesültetek a ténylegesen rossz látási körülményekkel mit tudtatok tenni?
Miután egyszerűen nem láttam a műszereimet, pontosabban, nem tudtam leolvasni az értékeket, nem hogy a palackom végét lássam, kénytelenek voltunk a Marci kis fűrészével levágni a svertből, hogy egyáltalán le tudjam olvasni a számokat! Még szerencse, hogy nála volt…
Összességében elégedett vagy az elért eredménnyel, elvégre szlalomban és parallelben is először lettél világbajnok?
Hát, bennem nagyon nagy űrt hagyott ez a világbajnokság. Így hogy a verseny első három napján nem sikerült semmi sem, még kiúszni sem sikerült magamat, fura felemás érzés… Ha azt mondják, hogy két aranyérmet nyerek, azt előre elfogadom, de így utólag komoly hiányérzet van bennem.
Akkor a jelek szerint még van motivációd. Motivál-e hogy megszerezzed a harmadik aranyérmedet a csillagban, ami most nem sikerült, vagy összességében a tízedik világbajnoki aranyérmet, hiszen most tartasz kilencnél?
Van motivációm, de nem az, hogy legyen tízedik, vagy hányadik aranyérmem. Jó ezt csinálni. Igazából maga a versenyzés, az jó, de a felkészülés az a nehéz. De győzni, nyerni mindig jó érzés.
A győzni akaráson kívül, gondolom egyéb speciális adottságok is szükségesek ehhez a sportághoz.
Kitartás. Kitartás, és nagyon fontos, hogy az ember nagyon szeresse ezt a sportot. Mert nagyon nehéz adott esetben egy tóban versenyezni, edzeni, hiszen ha hideg van, hideg van, ha meleg van, meleg van, ha fúj a szél, akkor fúj a szél és ettől függetlenül úszni kell. Gyakorolni kell. Nagyon sokat kell gyakorolni. Egyszerre legyen képes a versenyző hajtani és azt a sebességet átvinni a tóba, amit medencében tud, és e mellett fenntartani a koncentrációt, ha bármi történik a vízben, azt nagyon gyorsan le tudja reagálni, ha elsuhan mellette a bója, akkor tudjon korrigálni, nagyon gyorsan vissza tudjon fordulni a jó irányba. Tudja, hogy hol van a vízben.
Ezt medencében, hogy lehet gyakorolni és egyáltalán milyen egyéb edzéseitek vannak?
Ezt medencében nem lehet gyakorolni. Ezt tóban lehet gyakorolni. Azért kell nagyon szeretnie a versenyzőnek ezt a sportágat, mert különben tóban nem fog gyakorolni, ahol olyanok a feltételek, amilyenek. Néha meg kell küzdeni a szúnyogokkal is és egyéb kellemetlen nem komfortos tényezővel. De mint ahogy más sportágaknál is szokták emlegetni, itt is fejben dől el sok minden.
Mennyit kell edzeni és hogyan ahhoz, hogy valaki olyan eredményes versenyző legyen, mint te?
Kinek mennyit, a fiatalabbnak biztos, hogy nagyon sokat. Amikor én voltam fiatal, napi két edzésre jártam, tehát 3 órát biztos, hogy vízben voltam. Most, hogy már idősebb vagyok így már annyi edzésre nincsen szükség. Mondjuk az is igaz, hogy nem egész évben vagyok jó formában, hanem csak a világversenyre készülök igazán. Naponta 4-6 km-et úszom és még nekem ott vannak a szárazföldi edzések, a bicikli és a kondizás. Ezek elengedhetetlenek. Mi itt az Amphorában nagyok sokat úszunk uszodában, és kevesebbet tóban, mert nincs a közelben olyan tó, ahová kilehetne költözni hetekre. Erre se pénz, se idő nincsen. A nagy uszony használata nagyon sok olyan izmot mozgat meg, ami más sportágakhoz, és a normál úszáshoz sem kell ilyen speciálisan. A harmonikus mozgáshoz laza és erős izmok szükségesek, amelynek nagyon sok része az úszásból adódik, és ezért is csinálunk nagyon sok erő-állóképességi feladatot nagy uszonnyal is. Igazából nagyon fontos a comb, a hát és a has izom. Ha megfigyeled a mozgást, látható, hogy a hátból indul, hason keresztül és utána a comb fejezi be.
Ez a sport melyik testrészt veszi igénybe leginkább?
A derekat. Nagyon igénybe veszi, és szokott is fájni. Most szerencsére nem fáj (és lekopogja), de volt olyan év, hogy szenvedtem vele, és nem nagyon akart elmúlni. Tehát a hátizmok erősítésére nagyon oda kell figyelni. Aztán a lábfejet is rendesen megdolgozza a nagy uszony…
Te minden év elején hagyományosan eljársz a triatlonosokkal, a Horváth Vöriékkel (Horváth László olimpiai ezüstérmes öttusázó) mediterrán országba, edzőtáborba.
Igen, és ezúton is köszönöm neki a lehetőséget. Ott egész évre meglehet szerezni az alap és erő állóképességet. Nagyon sokat biciklizünk, és ahová megyünk az hegyes-völgyes, ami meg jóval túlmutat az állóképességen, mert nagyon sok erőt is fejleszt. Ráadásul nekem ez óriási kikapcsolódás, mert nem kell foglalkozni semmivel. Reggel elmegyünk biciklizünk, kihajtjuk magunkat, mint a bolond, utána elmegyünk úszni, kicsit pihizünk és utána megint elmegyünk biciklizni. És ez két hétig óriási érzés. Jó alapot ad egész évre.
Az úszással megszerezhető a sebesség, és a szükséges állóképesség, viszont ettől még nem fog a versenyző jól tájékozódni egy tóban. Időnként vannak, akik mind a gyorsasági, mind a tájékozódási szakágban indulnak versenyen.
A két szakág átjárható. Bár már mutatkoznak a jelek a specializálódás felé. Régebben még jobban átjárható volt, de most már olyan bődületes időeredmények születnek a medencében, hogy ahhoz nagyon speciálisan kell készülni. Többen járnak át uszonyos úszásból tájolni, mint fordítva. Főleg fiatalabb korban jól lehet párhuzamosan űzni mind a kettőt. Hiába világcsúcstartó valaki uszonyos úszásban, azért az első versenyén kis túlzással közröhej tárgya lenne, mert valószínű, nem úszná le a pályát, merthogy nem tud tájolni, de ez kb. 1 év intenzív gyakorlással orvosolható. Hiszen nagyon fontos, hogy az uszodában megszerzett sebességet át tudja ültetni a tóba, ami elég nehéz és persze mellette megtanuljon tájolni, ha ez rendben van, akkor nagy eredmény is kijöhet belőle. A tóban való gyakorlást viszont behatárolják a lehetőségek. Például a cseheknek sokkal jobbak a lehetőségeik, mert Liberecben a város közepén van egy tó, május közepétől szeptemberig, ha akarnak és tudnak, minden délután lemehetnek oda edzeni.
Mi a helyzet azzal a német versenyzővel, Max Lauschussal. aki korábban a gyorsasági szakágból indult, és nem mellékesen 800 m-en világcsúcstartó?
Ő most nem indult, mert most egy időben volt megrendezve az uszonyos úszás is, mert ez a CMAS Games (CMAS világjátékok) volt, kivéve a víz alatti hokit, és a Max az uszonyos úszásban indult, ahol szép eredményeket ért el. Úgyhogy most nem csatáztunk.
Te nem gondolkoztál, hogy át kiránduljál a gyorsasági versenyekre is?
Nem, szerintem öreg vagyok én már ahhoz (nevet). Ugyan idén nyertem egy magyar bajnokságot 400 méteren, de azt hozzá kell tenni, hogy a Kanyó Dénes abban a számban nem indult és biztos kaptam volna tőle jó pár másodpercet…
Ennyi tapasztalattal a hátad mögött már bizonyára van némi rálátásod az edzésmódszerekre.
Rálátásom van, de azért ezt inkább egy edzőtől kéne megkérdezni. Azt viszont látom az oroszokat, ukránokat, cseheket, németeket nézve, hogy nagyon eltérnek az edzésmódszerek. Az oroszok, ukránok akár hónapokat is képesek eltölteni utazással, majd utána elmenni edzőtáborozni. Például ha az oroszok felkerekednek mondjuk Novoszibirszkből, ami ugye nem a szomszédban van…. A németek a rájuk jellemző precizitással megtervezik szinte napra lebontva az egész évi edzés és verseny programjukat. Beleértve a téli és nyári edzőtáborokat, versenyeket. Náluk a sífutás, az ami nekem a biciklizés. A VB előtt elmennek 3 hetes edzőtáborba. A csehek 5 hetes edzőtáborokkal készülnek, amiből 2 hetet bicikliznek és utána meg tájolnak. Mi itt az Amphorában, mint már említettem, sokat úszunk medencében, nagyon intenzíven és kevesebbet tóban, mert nincs a közelben olyan tó, ahová kilehetne költözni hetekre. Se pénz, se idő, se lehetőség rá.
Az elmondottakból feltételezhető, hogy a külföldiek komoly állami támogatást kaphatnak.
Az oroszoknál nagyon eltérő a finanszírozási háttér. Nagyon sok versenyző, még mindig katonaként szolgál sportállásban, és ami meglepő, Németországban is. Aki jól versenyez, azoknak lehetőségük van bevonulni 1 évre a seregbe sportállásba, és ha az sikeres volt, hosszabbítanak velük. Ráadásul nekik ez egyfajta lehetőség a versenysportolást követő életre is, mert utána hivatásos katonaként szolgálhatnak tovább. Ők már a tájékozódási szakágban is eredményesek. Ráadásul már eltűnt az a határ, ami volt annak idején, hogy NDK,- vagy NSZK-ból valók, vagy sem. Náluk teljesen más a sport finanszírozás struktúrája is. Nincs olyan nagy elválás az olimpiai és nem olimpiai sportágak között, mint például nálunk.
Azért azt megállapíthatjuk, hogy ez a sportág is, hasonlóan a többihez, és most mondhatnám akár az öttusát, vívást, úszást vagy a labdajátékokat, elég nagy anyagi áldozatokat igényel a családtól, hiszen nincsen állami támogatás.
Igen. Annak ellenére, hogy mondjuk nálunk az Amphorában, ahol a klub saját erejéből a költségek egy részét tudja finanszírozni, azért a többit, ami a több, azt nekünk kell hozzá rakni. Ugyanez igaz sajnos a válogatott kiutaztatásával kapcsolatban, mert nekem is be kellett fizetnem előre egy összeget, hogy kiutazhassak, de most, hogy eredményt értem el, majd visszakapom. A többi nem kiemelt sportághoz hasonlóan, ha valaki kiemelkedő eredményeket akar elérni, nagyon sok pénzt bele kell fektetnie, amit aztán visszakaphat, ha eredményes lesz. Tehát a stabil családi háttér nagyon fontos itt is. Azért csak kell felszerelést venni, palackot, uszonyokat, tájolót, reduktort, amik szinte egyszeri befektetések, mert hosszú évekig kitartanak, de meg kell venni őket.
Szerencsére az Amphorában most úgy néz ki, van tehetséges utánpótlás. Egyáltalán, mikortól lehet valakire azt mondani, hogy van érzéke ehhez a sportághoz? Mit tanácsolsz nekik, mire figyeljenek?
Ezt is lehet, hogy jobb lenne egy edzőtől megkérdezni. De én, aki már 20 éve úszom, azt gondolom, lehet látni, hogy ki nagyon ügyes és nagyon jó mozgású. Meg persze az sem mindegy, hogy áll hozzá a sporthoz? Az a kérdés, hogy azt a hosszú időtartamot, amíg egy 12-13 éves gyerekből érett felnőtt versenyző válik, közben az ő jelleme és hozzáállása hogyan változik, módosul? De be lehet robbanni az élmezőnybe 1 év alatt is akár. Több olyan fiatal versenyző is volt, aki óriási tehetségnek indult, viszont nagyon lusta volt és elkallódott. Ráadásul a mostani gyerekeket nehéz motiválni… Aki meg 12-13 évesen kevésbé mutatkozott tehetségesnek, de nagyon kitartó volt, felnőtt korára érett versenyzővé vált. Mind fejben, mind technikában.
Mi az, amitől te jobb vagy mint a többiek, hiszen lehet, hogy a többiek is edzenek annyit, de mégis te vagy a legeredményesebb hazai versenyző és most már lassan világszinten is?
Amikor fiatal voltam, nagyon rossz versenyző típus voltam, mert sokkal jobbakat úsztam edzésen, mint versenyen. Mostanra szerintem megértem. Adott versenyre fejben nagyon-nagyon össze tudom szedni magamat. Kevés hibával hosszabbakat tudok teljesíteni. Nem csak egy versenyszámot úszom le jól, hanem egymás után hármat, négyet. Szerintem ez döntő. De ehhez, hogy ide eljussak, sok időnek kellett eltelnie. Én nagyon tudatosan készülök a versenyekre. Mindegy, hogy az milyen. A verseny az verseny. Ott maximumot kell adni és mindegy, hogy csípnek a szúnyogok, vagy esik az eső, vagy 40 fok van. Koncentrálni kell, és ehhez az kell, hogy az ember nagyon szeresse ezt a sportágat.
Meddig lehet ezt a sportágat ilyen magas szinten űzni? - bár kérlek, félre ne értsd a kérdést, véletlenül sem szeretnélek már visszavonultatni.
Hát ez egy jó kérdés. Tulajdonképpen elég sokáig lehet csinálni. Ha az ember bírja. De akinek a család, azoknak a család miatt, akinek meg mellette ott a munka azoknak meg a miatt azért már nehéz az egyeztetés.
Petya azt kívánom, hogy a motivációd tartson ki sokáig és még szerezz örömet nekünk amphorásoknak és a többi magyar sportkedvelőnek. Köszönöm a beszélgetést.
Én is köszönöm.
Kép és szöveg: Pál Ödön
Eseménynaptár
| H | K | S | C | P | S | V |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | ||||||
| 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 |
| 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 |
| 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 |
| 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 |
| 30 | 31 |
Partnerek:
